A vasárnapok a kedvenceim. Reggelente mindig van egy nagy közös és iszonyatosan egészségtelen reggeli ausztrál módra, másnaposság ellen célozva. Tojásrántotta, angol sült virsli, gomba, hagyma, nyamm, volt-nincs fejfájás. És az egész nap chilles, a hétvégi alkalmi vendégek…

Pontosan ennyi ideje vagyok itt. Nem mintha ez lett volna a nagy lélektani cél, vagy akármi. Egyszerűen csak most érzem azt, hogy megéri, és van is mit összegezni. Valószínűleg mindenki mást várna az én helyemben ettől az utazástól, és valószínűleg egyikőnknek se lenne igaza.…