A vasárnapok a kedvenceim. Reggelente mindig van egy nagy közös és iszonyatosan egészségtelen reggeli ausztrál módra, másnaposság ellen célozva. Tojásrántotta, angol sült virsli, gomba, hagyma, nyamm, volt-nincs fejfájás. És az egész nap chilles, a hétvégi alkalmi vendégek felszívódnak, viszont minden itt lakó itt hesszel a nappaliban, plusz ma kb egy hét óta először a nap is kisütött, life is good.

Tegnap kora délután egy filmművészetben jártas magyar srác elvitt minket a Kutya éji dalára. A filmet a nyolcvanas években rendezte Bódy Gábor, állítólag az egyik legtehetségesebb magyar rendező, aki sajnos nagyon fiatalon elhunyt. A 2,5 órás experimentális utazás a rendszerváltás előtti Magyarországba egy nap távlatából sokkal jobbnak tűnik, mint ott ülve, főleg, hogy a 4 magyaron kívül velünk volt egy belga srác meg egy lengyel lány, akik még nehezebben bírták a kiképzést. Utána hamar leültünk meginni egy sört, meg mégegyet, aminek az lett a vége, hogy hajnali 1-kor az egyik legnagyobb ausztrál klubban denszeltünk. Itthon persze egy legalább ennyire kész buli várt, természetesen legalább 3-4 ismeretlen arccal plusz Kris (a kiwi srác, akinek a helyére bekültöztem) is visszjött pár napra, de legalább volt kivel beszélgetni, amíg lefekvés-képes állapotba kerültem.

Most itt ülök a szobámban, teát iszogatva nézem a napsütést, és élvezem az életet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.