Pontosan ennyi ideje vagyok itt. Nem mintha ez lett volna a nagy lélektani cél, vagy akármi. Egyszerűen csak most érzem azt, hogy megéri, és van is mit összegezni. Valószínűleg mindenki mást várna az én helyemben ettől az utazástól, és valószínűleg egyikőnknek se lenne igaza. Nekem nem volt.

Az önálló élet nem játék. Félre ne értse senki, nem vagyok csalódott. A dolgok nagy részét megkaptam, amiért jöttem, vagy legalább is meg fogom. Tényleg önállóan élek egy teljesen új környezetben, tényleg nem ismerek senkit két hónapnál régebben, satöbbi, de ha most engem kérdeztek, ez a kevésbé fontos oldala. Az igazi tanulság, hogy megtapasztalod a saját bőrödön, hogy milyen az élet igazából. Hát, nagyon valódi. És a valódi szemszögből nézve az új dolgok csak egy kis szelete az egész tapasztalatnak, az igazán megdöbbentő és ijesztő az egészben, hogy az egész régi életed, minden átértékelődik.

Én valószínűleg soha többet nem fogok tudni komolyan aggódni azok miatt a problémák miatt, amik mondjuk tavaly ilyenkor foglalkoztattak. Félre ne értsetek, akkor nagyon is valódinak és komolynak tűntek. De ha akár most valaki visszarántana az otthoni megszokott életembe, már akkor is tudnám, hogy akinek az a legnagyobb problémája, hogy hányast fog kapni egy szigorlaton vagy hogy megéri-e elmenteni a mellette fekvő lány telefonszámát, annak nincsenek problémái. Nem fogom most elmesélni, hogy milyen is az, amikor pennyket kell számolgatnod vagy folyamatosan frusztráltnak lenned, ha nincs állásod, akkor amiatt, ha van, akkor meg amiatt. Nem fogom elmesélni, mert nem lehet, ezt mindenkinek a saját bőrén kell, illetve kéne megtapasztalnia. És mit ne mondjak, igazság szerint nagyon sok barátomra és ismerősömre ráférne ez a tapasztalat.

Csak, hogy ne tűnjön teljesen depresszívnek ez a bejegyzés (mert nem az), ezért gyorsan hozzáteszem, hogy ma biztos lett, hogy meglesz a kutató állásom, elkezdtem újra part-time csapos munkát keresni karácsonyig, és jövő héten lehet már összejön egy-két djzés is. Így visszaolvasva kicsit keszekusza lett ez a post, de remélem át jött, az élet tényleg nem játék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

/kontra 2009.11.12. 11:07:45

Hát nem éppen egy feldobó post. Azért remélem még szóba állsz az elkényeztetett barátaiddal amikor hazajössz... :)

Válasz erre 

sandoraranka 2009.11.12. 12:19:15

Nem vagyok boldog,de leszek meg te is.

Válasz erre 

Siegler 2009.11.12. 14:54:04

azért így elvi síkon támadnálak: amit problémának nevezel, abba benne van masszívan a környezetre adott válaszod is, magyarul van olyan pillanat az életedben, amikor a szigo jegyed a legnagyobb para és lesz olyan, amikor majd a pennyk.. egyenértékű parák, csak a kortól függenek..

Válasz erre 

Abu 2009.11.12. 15:01:26

persze, én is így értettem, csak arra akartam rámutatni, hogy ez egy egyirányú dolognak tűnik nekem most

Válasz erre 

Lodovik Trema · http://lodovik.blog.hu 2009.11.12. 15:23:25

Megerosithetem, h valoban nincs visszaut. Ha mar voltal az aljan, laktal shitholeban es szamolgattad a pennyket, akkor nem fogsz feszulni kisebb dolgokon.

(Egy evre ki kene lokni mindenkit valami vilagvarosba, sokat segitene - bar az nem biztos, h mindenki kibirna)

Válasz erre 

Schocex 2009.11.13. 22:35:33

Közel sem járunk ugyanabban a cipőben, de azt hiszem nagyon értem/érzem amiről beszélsz ha nem is a pennyket de azt a részét mindenképpen h mit tanul az ember az élettől egy idegen szituban ! písz bro

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: