Ez portugálul annyit tesz, mint nagyon király, kúl, és vicces, mert a fixe-t fish-nek ejtik, amiből aztán persze csomó portugál szóvicc származik, amelyek közül persze egyet se értek.

Csütörtök hajnali háromnegyed 5-kor csöngött a telefonom, én pedig 4 óra alvás után vállamon a kézipoggyászommal nyakamba vettem Londont és reggel 7-kor már a lutoni váróban a biztonsági ellenőrzés után söröztem. Meg kell jegyeznem, hogy a replülőút előtti alkohol-fogyasztás nem(csak) az én lelkiállapotomról tanúskodik, de kérdezzetek meg bárkit, aki rendszeresen egyedül repül, egyrészt borzasztó lehangoló dolog egy idő után, plusz ha a 4 óra alvásodat nem tudod kiegészíteni valami bömbölő gyerek vagy hasonlók miatt, az rögtön egy rossz kezdet egy hétvégi kikapcsolódáshoz.

Lisszabonban már egyszer voltam 3 napot több évvel ezelőtt családdal, de mint minden város, ez is teljesen más képet ad, ha az ember a barátaival megy oda. Kati, látogatásom áldozata már szeptember óta itt él Erasmusos szervezésben, azaz nem csak a várost ismeri kívül-belül, de a benne lévő embereket is, az Erasmusos vegyessalátától a bennszülött lisszaboniakig. A program: délután 2-4 körül kelés, délután városnézés, sétálgatás, piac, este (9-11) főzőcskézés, éjfél körül indulás, hajnali 6-7 fele hazaérkezés.

Az életritmus mellett az atmoszféra és az emberek viselkedése is teljesen eltér Londontól. Annak ellenére, hogy Portugália már nagyon szegény országnak számít az EU-ban (már Szlovákia is leelőzte, persze azért mi nem) és Lisszabonban is élnek nagyon szegény emberek meg vannak tényleg veszélyes részei is, mégis mindenki végig nagyon kedves és nyitott volt velünk. Esténként általában a Bairo Alto nevű negyedben kezdődik a buli, ami tele van 2-ig nyitva levő bárokkal, ahol 4-5 euróért simán kapsz egy 6 dl-es Mojitot vagy Caipirinhat, éppen ezért mindenki itt kezdi az iszogatást, a kis utcák tele van álldogáló-beszélgető-piázgató fiatalok tömegével. Utána vagy klub, vagy házibuli, vagy csak valami szabadtéren folytatódik az este, ami általában napfelkelte körülnél hamarabb nem ér véget. A négy este alatt voltam a klubban, ahol a Kati csapol (8-12 euróért annyit iszol, amellyit bírsz), voltunk egy Lisszaboni srác egészen zseniális tetőtéri lakásában, bejutottunk John Malkovich Lux nevű klubjába, ahol olyan face-control van, hogy még a lisszaboniak se tudják, hogy mi alapján engednek be. Van, hogy az öltönyösöket hazaküldik, de te bejutsz rövidnadrágban és tornacipőben. Vasárnap este minden korán bezár, azaz csak hajnali 2-ig iszogattunk egy olyan romkocsma-szerűségben, ahonnan konkrétan egész Lisszabon a lábad alatt fekszik. Egyszerűen zseniális volt.

Ja, el is felejtettem, vasárnap déltől este 9-ig az óceánparton napoztunk és 4 év után megint kipróbáltuk a szörfözést, aminek köszönhetően most már van fogalmam, hogy mivel fogom elütni a magányos július-augusztusi hétvégéimet itt Londonban. Holnap pedig végre megint megyek haza, nagyon várom már.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.