Ma reggel, amikor elhúztam a függönyt egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Gyönyörű nagy pelyhekben esett a hó, még mindig esik, és az egész hideg és barátságtalan London egy éjszaka alatt kedves és meghitt hangulatú lett. Persze egy pillanatig sem tud megmaradni, de akkor is. Na meg persze az is biztos belejátszik a karácsony hangulatomba, hogy egy hét múlva ilyenkor már a repülőn fogok ülni hazafelé.

Ma nagyon jó kedvem van. Múlt héten csütörtöktől hétfőig minden este dolgoztam a pubban, hétfőn itt a laborban is, de közben végre vettem a lelkierőt és beiratkoztam a házunktól 15 percre lévő gymbe (bocs, de a konditerem szótól rosszul vagyok) és azóta már voltam háromszor is. Már két-három hete nincsen rendes cd lejátszó a camdeni bárban és valójában arról szóltak a kedd esték, hogy a pultos sráccal (szintén Arron) ittunk és dumáltunk. Tegnap viszont egy másik pultos csaj volt, és valamiért, biztos az ünnepek közeledte miatt egész sok ember tévedt be, én pedig a gyalázatos technika ellenére egy egész jó szettet kevertem. A főnök ugyan nem volt lent, de a telefonban nagyon elégedett volt, úgyhogy tegnap megkerestem az első teljes értékú dj fizetésemet Londonban, 50 kerek fontot. Jövő hétre meg fogok próbálni valami nagyobbat összehozni, karácsony alőtt 2 nappal Camden közepén elvileg sikerülnie kéne.

Holnap fogom megmondani a főnökömnek, hogy hazamegyek karácsonyra, ami jó eséllyel az állásomba fog kerülni, aminek azért sem örülök, mert nagyon szeretek ott dolgozni és ők is mindig jófejek voltak velem. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de nem tudtam volna máshogy csinálni. Amúgy még ez sem tudja elrontani a kedvem, nagyon karácsonyi hangulatom van és még soha ennyire nem élveztem az ajándék vásárlást. Tegnap mondjuk egy ajándékot kajtatva eljutottam London valószínűleg egyik legcsúnyább részébe, kb. úgy képzeljétek el, mintha 0 fokban, alulöltözve, sötétben mennétek busszal a törökbálinti outletbe, csak giccses mű-barokk házak helyett képzeljetek oda háromszor akkora beton raktárakat. Nem tudom sikerült-e átadnom, hogy mennyire szürreális volt, igazából teljesen le voltam nyűgüzve, főleg hogy a 1,5 órás buszút után 10 perc múlva minden további nélkül a kezemben volt a cucc.

Mindenesetre az élet most épp szép, nagyon várom már, hogy találkozzak a családommal és a barátaimmal, addig pedig minden este a karácsonyi vacsoráról akarok álmodni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.