Akkor derül először igazán fény arra, hogy az embernek hány barátja/ismerőse van, ha elutazik évre gyakorlatilag egyedül. Szerdán repülök, és az elmúlt két hétben nem volt gyakorlatilag szabad estém, de még nappalaim se, mindig volt épp valaki, aki még akart egy utolsó előttit bulizni, inni, beszélgetni, satöbbi.

A tényleg utolsó-utolsó goodbye bulira tegnap este került sor. Azért írom egyébként mindig, hogy goodbye, mert szerintem borzasztóan hangzik a búcsú- szó bármilyen összetételben. Szóval a viszlát-bulimra egy héttel ezelőtt kezdtem el embereket hívni, amikor sajnos épp gólyatábor másnapja volt, és semmi lelki erőm nem volt kiválogatni a közelebbi ismerőseimet, ezért mind a 700 iwiw kontaktomat meghívtam egy kb 50-60 főig kompatibilis lakásba, ami ráadásul nem is az enyém. Persze csomóan visszamondták, megbetegedtek, vagy csak érezték, hogy ha nem lettem volna egy darab kaki, akkor nem biztos, hogy felkerülnek a címlistába. Mindenesetre vasárnap délelőtt úgy álltunk, hogy facebookon volt vagy 30 confirmed guest, meg szóban még legalább ennyi.

Vasárnap este lévén gondoltam úgyse lesz olyan nagy őrjöngés, ehhez képes amikor én megérkeztem negyed 10-kor, addigra már volt vagy egy tucat ember, úgy, hogy mindenkinek 10 utánt mondtam érkezésre. Inenntől elég hamar felgyorsultak az események, és 11 órára több mint 50 ember zsúfolódott a lakásba, akiket én mind ismertem, de ezt senki más nem mondhatta el magáról. A házigazda, akinek maximális tisztelet és hála a buliért, ő is körülbelül fél 11 fele már abbahagyta a bemutatkozgatást. Még éjfél előtt benéztek a kékkabátos barátaink is a yardról jó utat kívánni, szóval minden megvolt, ami egy jó házibulihoz szükséges.

Ugyan van egy kritikus idősáv valahol kettő és négy óra között, amikorról kicsit szemcsések az emlékeim, de amúgy abban biztos vagyok, hogy nagyon sok nagyon jó barátom jött el, pedig sokaknak tényleg reggel 8-tól órájuk volt, és nagyon jól esett így ennyi mindenkit egy helyen látni. Iszonyatosan hálás vagyok mindenkinek, aki eljött, remélem mindenki jól érezte magát, én nagyon, és igazság szerint már ezért is megéri elutazni ennyi időre, ugyanis ilyen tömény szeretet-fröccsöt ritkán kap az ember az életben.

A bulin egyébként készültek fotók is, amik közül a vállalhatóbbakat majd felteszem a képek közé, de egyelőre csak itt van 3 hangulat csinálónak:

UPDATE: Julinak hála felkerült még vagy 15 szelektált kép, lásd oldalt a csíkban, vagy az Indafotón. Köszi:)

Mégegyszer köszi, felejthetetlen élmény volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.