Nagy dilemmában vagyok, valószínűleg ezért is érzem naponta többször szükségét, hogy megosszam minél több emberrel az életemet. Talán ez lesz egyébként az eddigi legtanulságosabb post is egyben. Összegezzük tehát az elmúlt egy hónapot:

Nagy lelkesedéssel és szilárd(nak hitt) elhatározással jöttem Londonba, hogy kicsit kiszakadjak a komfort-zónámból, új embereket ismerjek meg és megtapasztaljam az életnek egy másik oldalát. Erre persze nem lehet felkészülni otthon a nappalidban, ezt utólag már jól látom. Az eredeti elhatározás szerint most egy évig nem is akarok hallani az orvosságról, elég lesz az elkövetkező 50 év belőle.

Egy hónapja küzdök a munkaerőpiacon a felszínen maradásért, legalább 50 darab, legnagyobbrészt fals információkat tartalmazó CV-t osztottam szét mire sikerült egy olyan munkahelyet találnom, ami se nincs jó környéken (Harlesden a gettó, lássuk be), se nem kellemes. Őszintén bevallom, nem szeretek itt dolgozni, mert gyakorlatilag senki sincs, akivel lenne bennünk bármi közös, a főnökömről pedig ne is beszéljünk, plusz még csak nem is tudok itt eleget dolgozni ahhoz, hogy rendesen eltartsam magam.

DJ-ként őszintén szólva nehezen hiszem, hogy megélnék, ha sikerül összehoznom 1-2 giget, akkor már büszke leszek magamra, mert játszottam Londonban. Persze most nekiállhatok újra bartender melót keresni valahol részmunkaidőben emellé, ezt még nem döntöttem el. Van azonban egy másik lehetőség is, az ún. healthcare assistant. Ez gyakorlatilag a segéd-nővérrel egyenlő, bár ne úgy képzeljétek, mint magyar viszonylatokban, itt a nővér gyakorlatilag egy szinten van az orvossal. Ehhez az asszisztensséghez nem kell különösebb kvalifikáció és én már elég sok időt töltöttem kórházakban plusz orvosnak készülök, tehát valószínűleg örömmel alkalmaznának. A munka maga feleannyira se embertelen, mint a csaposság, kétszer olyan jól van fizetve és ha valami ügynökségnek dolgozol, akkor ráadásul csak azokon a napokon, amikor te akarsz.

Ez tehát a dilemmám. Egyik oldalról azért jöttem Londonba, hogy olyan emberekkel találkozzam és olyan környezetben legyek, amit amúgy az orvosi karrieremmel elkerülnék, hogy kicsit megmártozzam a valódi életben. Másik oldalról viszont itt van nagyon sok arc a Villákban, akik bárokban dolgoznak meg építkezéseken és az nem kérdés, hogy ők mit tennének az én helyemben. Sőt, lássuk be, én elég béna bartender vagy szobafestő vagyok/lennék, ellenben egy klinikán elég otthonosan mozgok. A kérdés tehát hogy megéri-e végigszenvedni x hónapot egy olyan munkával, amit nem szeretek és nem vagyok benne jó, vagy inkább valami olyat csinálni, amiben jó vagyok és még van is miből jól éreznem magam. És akármilyen demagóg is volt ez az utolsó kérdés, én mégsem vagyok biztos a válaszban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.