Most úgy érzem, hogy van igazság azért a Földön, mert ugyan egész évben nagyon irigyeltem minden otthon maradottat, akik az egyetemisták könnyed életét élhették, most viszont a legtöbben az egyik legkeményebb vizsgaidőszakukat húzzák, nekem pedig végre van lehetőségem utazgatni kicsit a világban. Ha bármelyikőtök is olvassa ezt, akkor remélem kihalljátok belőle az együttérzésemet. Mert van. Tényleg.

Múlt hétfőn munkaszüneti nap volt a UK-ben, fogalmam sincs miért, de ennek köszönhetően egész héten nem volt kísérlet és így egy hetessé tudtam nyújtani a svéd trippemet. Szerda este szálltam le Koppenhágában, ahonnan rögtön továbbálltam Malmöbe a két várost összekötő hídon. A balti tengert éjszaka egy hídon keresztezni egyébként nem csúnya látvány. Malmöben felszedett Fruzsi, akit majdnem fél éve nem láttam és elszállított az Erasmusos parti-apartmanjukba, a Lomma Lounge-ba.

Fruzsi és a másik 14 ember is második szemeszteres Erasmuson levő tájépítészek, de szokás szerint a világ minden tájáról. A röpke 3 nap, amit velük töltöttem elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla, a Fruzsi is súlyos szenvedője lesz az Erasmus-szindrómának, ha nem is ilyen élesen. Péntek este volt az utolsó Erasmus házibuli náluk tele tájépítészekkel meg erdészekkel, ami sokkal jobb volt, mint ahogy most elképzelitek, igazából rég nem voltam ilyen felszabadult (és fiatalos) házibuliban.

Reggel fél 6-kor Fruzsival felpattantunk két rozoga kempingbiciklire és még erősen illuminálva áttekertünk a szomszéd városba, ahonnan 6:20-kor indult a vonatunk Stockholmba. Azt érdemes tudni, hogy két nappal ez előtt még a két éjszakás stockholmi trippünk egyik estéjére sem volt szállásunk, de aztán minden megoldódott, hála a couchsurfing.org-nak. Első este egy Joanna nevű nagyon kedves lengyel lánynál laktunk a koliszobájában. Joanna Katovicéből származik és szeptember óta volt Erasmuson Stockholmban, amit obviously nagyon élvezett, hiszen addig nyújtotta, amíg csak tudta. Este találkoztunk Emmával, aki az én svéd barátom Londonból és az ő barátainál volt szerencsénk végignéznünk életünk első Eurovíziós dalfesztiválját.

Na, ha ezt elmagyarázza nekem valaki, azt nagyon megköszönném. Svédországban az Eurovízió gyakorlatilag nemzeti ünnep, reklámmentes (!) svéd nyelvű közvetítés volt annak ellenére, hogy be se jutott a svéd induló és a fiatalok mindenfele önfeledten szórakozva nézik végig, ahogy egy borzasztóan elnyújtott showban teljesen tehetségtelen emberek 4 órán keresztül kínozzák a nézőket. Hál'Istennek, hogy otthon ennek nincs kultúrája, van így is elég szemét a magyar popszakmában.

Vasárnap Emmával lógtunk a városban este pedig felkutattuk a második szállásunkat. Charlotte, a házigazdánk egy francia lány, szintén egy éve van itt, de már egy külön ösztöndíjjal és maradna is, ha tud. Úgy tűnik Stockholm jobban lenyűgözte az itt élőket, mint Lomma, ami érthető is, tényleg gyönyörű város, tiszta, sok zöld terület és gazdag tó-hálózat van benne, nagyon család-barátnak tűnik, plusz nem csak, hogy minden svéd beszél angolul, de ezt szívesen is teszik. Ha nem lenne évente 6 hónapig gyakorlatilag sötét és mínusz 15, ez lenne az ideális város nekem is.

Az elnyújtott látogatásom miatt volt időnk még kedden átmenni Dániába a Lousiana Museum-ba egy modern művészeti kiállításra, ami tényleg elég király volt, de amit én még jobban élveztem, az az volt, hogy a Fruzsin kívül két művész suliba járó tájépítész srác is jött velünk, akik egyszerűen annyival sokkal többet tudtak mindenről, ami művészettel kapcsolatos, hogy önmagukban őket hallgatni is élvezet volt. Este egy dán srácnál couchsurfingeltem, aki 3 éve küldi az ipart CS-en, állítása szerint legalább 100 embert hostolt már és tavaly 3,5 hónap alatt elcouchsurfingelt Litvániától Egyiptomig úgy, hogy közben 10 este aludt csak hostelben. Ha egyszer végre hazaköltözöm és esetleg majd egyszer egyedül fogok lakni, mindenképp fogok embereket hostolni, mert nem csak hogy hatalams buli, de nagyon sokat is lehet vele másoktól tanulni.

Utolsó nap este ment csak a gépem, addig meg végig akartam járni Koppenhágát. Ez csak félig sikerült, ugyanis délben eljutottam Christiániába, ami kicsit keresztbe tett a terveimnek. Egész Koppenhága amúgy gyönyörű, tiszta, fejlett nyugat-európai város, de van ez a negyede, kb 1-2 km2, ahol egy gyakorlatilag önálló hippi-kolónia van. Gyönyörű romos városrész tele a legkülönfélébb figurákkal, píszelgető hippiktől kezdve általános iskolás osztálykirándulókig. A kolónai 3 alapszabálya az erőszak-, a fegyver-, és a keménydrog-mentesség, ezen kívül azonban mindenki szabad és azt csinál, amit akar. Engem kb délben beszippantott ez a környezet és egészen a repülőm indulásáig nem is engedett. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.