El is felejtettem, íme a blog címadó száma:

Asszem egy-két buliba is el kell nézzek majd.

Ha az ember Londonba utazik egy évre, elég sok mindent el kell intézni előre. Iratok, utazás, szállás, munka, valamint célszerű, ha itthon sem hagysz sok elvarratlan szálat. Mivel gyakorlatilag akkor mész ki, amikor akarsz, ilyenkor hajlamos az ember ezeket a dolgokat tologatni. Ezért nekem az első dolgom az volt, hogy megnéztem, mikorra lehet a legolcsóbban jegyet venni Londonba, csak oda, és azt rögtön meg is vettem. (Mellesleg EasyJet, szeptember 9., 28 ezer.)

A szállás a másik fontos dolog. Az egyik haverom, aki tavaly kint töltött így 8 hónapot Londonban (mellesleg egy elég jó Budapest-Lonond-Reykjavik blogot ír, lásd oldalt) ajánlotta a Gumtree.com-ot. Ez egy londoni szállás-kereső, apróhirdető oldal, ami elég praktikus. Ilyenkor szeptemberre a legkönnyebb szállást találni, mivel a nyaralók most mennek haza, és ekkor érkeznek vissza a diákok a városban. Így nekem is elég hamar sikerült szállást találnom, az első arc, aki válaszolt a jelentkezésemre egy 21 éves új-zélandi srác, akiknek a 2-es Zóna (metró) határában van egy nagy házuk, benne pedig csak hozzánk hasonló huszonéves utazók/diákok a világ minden tájáról. Lesz ott lengyel, ír, litván, ausztrál, és ki tudja még milyen náció. A srácnak a Facebook adatlapján van egy külön mappa a házról, a címe sokatmondóan Villa Thrash. Feltöltöttem én is pár képet, hogy lássátok, miből élünk:)

Munkát szerezni itthonról elég nehéz. Megcsináltam az angol típusú CV-met, és beadtam vagy 6 londoni munkaügynökségnek, meg jelentkeztem is csomó munkára, de az egyetlen, akik visszahívtak interjúra, az valami Innovation Marketing nevű cég, remélhetőleg nem valami multi-level marketing hülyeség lesz. Mindenesetre elmegyek, megnézem azt az interjút, aztán meglátjuk. Valójában bármit megcsinálok addig, amíg nem találok valami szimpatikusabbat.

Az irtokat elintézni volt a legtöbb idő, új személyi, új útlevél, európai egészség-biztosítási kártya, nemzetközi diák, stb. A hivatali bürokrácia szakértője lettem a végére.

Amúgy így felsorolva lehet, hogy ez sok mindennek tűnik, de ha belegondoltok, még így is úgy megyek ki, hogy nem hogy a reptéren nem fog senki se várni, de a 7 millió lakóból 5 embert ha ismerek.

Sziasztok!

Nem igazán tudom, hogy hol is kezdjem. Két okból csináltam ezt a blogot. Egyrészt, mert remélem, hogy ami a következő egy évben történni fog velem, az érdemes a megörökítésre, másrészt pedig mert azt hiszem, hogy sok embernek ilyen korban szüksége lenne egy ilyen kalandra, ami kicsit kiszakítja az otthoni komfort-zónájából, és talán ez a blog kedvet tud csinálni hozzá.

Nehogy azt higyjétek, hogy nekem ez egy könnyű döntés volt. Nagyon sok kontra érv van, a teljesség igénye nélkül: itt hagyni a családodat egy évre; itt hagyni a barátaidat egy évre, ami azt is jelenti valószínűleg, hogy a felszínes kapcsolataid megszűnnek (ez persze lehet, hogy inkább pro); abbahagyni a tanulást egy évre, ami egy olyan egyetemen, mint a Sote azt jelenti, hogy kiesel a lendületből, és ez eléggé kockázatos; egyedül leszel egy teljesen új környezetben, ahol gyakorlatilag csak magadra számíthatsz.

Ellenben van nagyon sok pro érv is: kiszabadulsz a mókuskerékből egy évre, ami ismét a Sote esetében másodév után mindenképp fontos; kalandot keresel; világot látsz; a magad ura vagy, ami olyan színtű önállóságot jelent, amiben eddig kevés embernek volt része; megismersz új embereket, remélhetőleg új barátokat is szerzel.

Nem folytatnám az érvelést, mindenki előveheti a saját sárga jegyzetfüzetét. Emellett persze ez a döntés nem lehet csak racionális érvek eredménye. Én páldául tudom magamról, hogy függetlenül attól, hogy 40 évesen milyen király orvosi munkám lehet, ott és akkor bánnám, hogy nem tettem ezt meg huszonévesen, amíg még tehettem. Innentől nem volt kérdés, hogy megyek-e.