Sziasztok!

Nem igazán tudom, hogy hol is kezdjem. Két okból csináltam ezt a blogot. Egyrészt, mert remélem, hogy ami a következő egy évben történni fog velem, az érdemes a megörökítésre, másrészt pedig mert azt hiszem, hogy sok embernek ilyen korban szüksége lenne egy ilyen kalandra, ami kicsit kiszakítja az otthoni komfort-zónájából, és talán ez a blog kedvet tud csinálni hozzá.

Nehogy azt higyjétek, hogy nekem ez egy könnyű döntés volt. Nagyon sok kontra érv van, a teljesség igénye nélkül: itt hagyni a családodat egy évre; itt hagyni a barátaidat egy évre, ami azt is jelenti valószínűleg, hogy a felszínes kapcsolataid megszűnnek (ez persze lehet, hogy inkább pro); abbahagyni a tanulást egy évre, ami egy olyan egyetemen, mint a Sote azt jelenti, hogy kiesel a lendületből, és ez eléggé kockázatos; egyedül leszel egy teljesen új környezetben, ahol gyakorlatilag csak magadra számíthatsz.

Ellenben van nagyon sok pro érv is: kiszabadulsz a mókuskerékből egy évre, ami ismét a Sote esetében másodév után mindenképp fontos; kalandot keresel; világot látsz; a magad ura vagy, ami olyan színtű önállóságot jelent, amiben eddig kevés embernek volt része; megismersz új embereket, remélhetőleg új barátokat is szerzel.

Nem folytatnám az érvelést, mindenki előveheti a saját sárga jegyzetfüzetét. Emellett persze ez a döntés nem lehet csak racionális érvek eredménye. Én páldául tudom magamról, hogy függetlenül attól, hogy 40 évesen milyen király orvosi munkám lehet, ott és akkor bánnám, hogy nem tettem ezt meg huszonévesen, amíg még tehettem. Innentől nem volt kérdés, hogy megyek-e.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.