Amilyen gyönyörű volt a vasárnap reggel, olyan borzasztó volt a hétfő. Reggel 8:30-ra lettem berendelve a malacokhoz, ami 7 órás kelést jelent. A szobatársam valami észak-lengyel faluból származhat, mert rendszeresen félmeztelenül alszik a nyitott ablak alatt és akkor képzeljétek el milyen 5 óra alvás után jég hidegben arra ébredni, hogy odakint zuhog az undorító, szürke ónos eső. Kicsit klisé, itt Londonban, nem?

Mostanában itthon sem a legfényesebb a hangulat, elmesélem, hogy többek közt miért. Azt hiszem már mondtam, hogy van egy koszovói srác a szomszéd házban, Art. 28 éves, most csinálja a HR masterjét, mellette dolgozok, és én nagyon bírom, mert tök értelmes srác. Azonban, mint kiderült, durván bele van zúgva a szomszéd litván lányok egyikébe, akinél halloween óta nagyon erőlteti is magát. A lány már többször megmondta neki, hogy sajnos nem az este, stb, de a srác csak nem akarta békén hagyni, ezért a házunkban lakó idősebb, 30 körüli litván csávó, Vytas is már többször megpróbált vele beszélni. Én ezt mind csak hallottam, de úgy tűnik, hogy ennél a témánál teljesen eldurran Art agya, legutóbb, amikor Vytas beszélni próbált vele állítólag elkezdett valami késsel hadonászva üvöltözni. Ezek után összeült az idősek tanácsa és azt hiszem érthető módon úgy döntöttek, hogy mindenkinek jobb lesz, ha Art kiköltözik.

Azért meséltem el ezt a sztorit, mert bár tudom, hogy egyes családtagjaim valószínűleg most halálra váltan ülnek a monitor előtt, azt hiszem elég jól rávilágít egy fontos dologra. Hiába lakik itt az ember 2,5 hónapja, összezárva ezekkel az emberekkel és hiába van rákényszerülve, hogy beengedje a többieket az intim szférájába, valójában egyáltalán nem ismerjük egymást, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy ez a környezet csak rásegít arra, hogy az ilyen dolgok elrejtve maradjanak a felszín alatt ilyen sokáig. Tegnap este elég őszintén bszélgettünk arról, hogy ki mit vár Londontól, meg miért van itt, és ugyan több olyan ember is lakik velem, akit a barátomnak neveznék, ettől még mindig csak egy halom ismeretlen arc vagyunk összezárva. Csak remélni tudom, hogy 2,5 hónap múlva ez már nem így lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.