Még mindig nincs munkám, de már nem is feszülök miatta. Tegnap tényleg nagyon pissed voltam, mert egész nap fel-alá rohangáltam a városban, délelőtt a Covent Garden környékén szívíztem, hazajöttem ebédelni, aztán jelentkeztem vagy 15 munkára neten, majd délután el akartam…

Tegnap a metrón hazafelé láttam valami újságnak a címoldalán, hogy Nagy-Britannia 15 éve nem látott ilyen munkanélküliséget. Nekem mondjátok? Ez a hét már kizárólag a rendes munkakeresésről szólt és egyelőre távolról sem mondható sikeresnek. A CV-m gyakorlatilag napról…

Lassan kezdek hozzászokni az itteni dolgokhoz. Tegnap jött el először a pillanat, hogy ruhát kelljen mosnom, és őszintén szólva nagyon pozitívan csalódtam, amikor kiderült, hogy ezen a roncstelepen nem csak menő, új, digitális mosógép van (Hajdu, mi?:), hanem szárítógép is.…

Tegnap nem volt alkalmam írni, majd elárulom, hogy miért, szóval így most egy kétnapos poszt sikeredett. A szombat elég lightosan indult, amikor felkeltem, Shawna, egy ausztrál lány, a pasija, Vytas, aki litván, meg Darren épp szórólapokat szórni indultak, gondoltam csatlakozom.…