Most látom csak, hogy majdnem egy hónapja nem írtam ide semmit. Már a fejemben van egy ideje, de nem gondoltam, hogy ilyen rég. Leginkább azért nem volt update, mert soha nem tudtam eldönteni, hogy miről írjak és közben annyi minden történt, hogy mostmár egy fél regény is kijönne belőle.

Először is kijött Londonba Csabi, de nem ám csak meglátogatni, hanem rendesen szerencsét próbálni. Jelen pillanatban nem tudom, hogy megy neki, mert már vagy 5 napja nem találkoztunk, ami nem meglepő, tekintve, hogy már kétszer kitiltatta magát a házunkból. Azt hiszem még mindig munkát keres, bár nem valami eszetlen intezitással, ha jól gondolom. Őszintén szólva nem érzek már semmilyen felelősséget az irányában, tekintve, hogy addig nálunk lakott, ameddig csak tudott, aztán elköltözött egy helyre, amit én találtam neki és a bárban is szereztem neki egy próba műszakot. Őszintén szólva 1 hónap alatt Londonban csak az nem talál munkát, aki nem akar. Amúgy rájöttem, hogy mennyire jó is, hogy végül egyik barátom se jött ki velem a kezdetektől, mert arra valószínűleg ráment volna a barátságunk. Nagyon mást hoz ki az emberekből, ha 1500 kilóméterre vannak otthontól, van, akinek jó értelemben, van, akinek nem.

Múlt héten pedig végre eljöttek meglátogatni a Szigiék. A bárban sikerült szabit kivennem meg elcserélnem az esti műszakjaimat, de sajnos szerda és csütörtök napközben még malacoznom kellett. Sebaj, csütörtök estétől vasárnap hajnalig együtt voltunk és mit ne mondjak, zseniális volt. Mindhárom este olyan bulikban voltunk, amilyenekről évek óta álmodtunk, csütörtökön egy kis klubban buliztunk egy hatalmasat, pénteken Fabric, szombaton pedig Annie Mac Presents a camdeni Kokoban. Fel fogom tölteni a kedvenc képeimet, van pár hál'istennek. Péntek napközben még volt erőnk egy kis turistáskodásra, ha még egyszer-kétszer jönnek hozzám ismerősök, akkor lehet sikerül is egy év alatt végignéznem a látványosságokat. Tekintve, hogy szombat hajnali 6 után értünk haza a Fabricből, aznap nem jutott más, csak az agónia estig, aztán meg az erőszakos szeszelés. Az Annie Mac buli egyébként szerintem nem volt annyira jó, mint a Fabric, de legalább benne vagyunk a videóban. Buliból fél 3-kor el, cuccokért haza, búcsú Sam's Chicken, aztán buszhoz ki és vasárnap reggel 5-re véget is ért ez a röpke álom. Déltől már dolgoztam is a bárban, azóta minden nap vagy itt, vagy ott és ez így lesz még ezen a héten is. Sok meló = sok pénz, de ugyanakkor sajnálom, hogy a Noival, egy másik volt osztálytársammal csak alig tudtam lenni, amíg most itt volt három napig.

A Bogi összeköltözött ugye két magyar lánnyal és együtt bérelnek egy lakást, ahol mostanában elég sokat lógok. Már én is nagyon közel vagyok a költözéshez, vasárnap van az utolsó műszakom a Paradise-ban, a szobámról már fel van adva a hirdetés és én is megyek megnézni egy helyet egy-két napon belül. Igazából több okból is akarok elköltözni, elsősorban mert mostmár keresek elég pénzt egy saját szobához, másrészt mostanában már nem annyira szórakoztató a Villasban lakni, félelmetes állapotok vannak. Nem sajnálom, jó volt itt lakni, de most kipróbáljuk, milyen is a híres-hírhedt kelet-londoni élet. Ha van egy kis szerencsém, akkor még sikerül egy-két spanyollal is összeköltöznöm, ami jelentősen megkönnyítené a nyelvtanulást.

Nagy vonalakban ennyi, 2 hét múlva megyek haza, már nagyon várom, hiányoztok mind.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.