Hihetetlen szerencsés vagyok, amiért idén volt és lesz alkalmam eljutni olyan helyekre, amikre amúgy csak sok év múlva, már jóval felnőttebb fejjel tudnék elmenni, az pedig köztudottan nem tesz jót a befogadóképességnek.  Az elmúlt négy napot párizsban töltöttem a barátaimmal és mit nem mondjak, zseniális volt.

Bogival ketten mentünk, amire persze mindenkinek (jogosan) az jut eszébe, hogy Párizsba az ember a szerelmével megy nem egy lány barátjával. Az teljesen igaz, hogy Párizs a szerelmesek városa, nagyon szép és romantikus, de nem sajnálom, hogy először volt alkalmam egy kicsit más nézőpontból megismerni. Két estét a nagy egyetemi városrészben egy koliban töltöttünk, amilyen hihetetlen kastélyt én még nem láttam, gyönyörű kerttel, a magyar barátaink is mondták, hogy valószínűleg életükben nem fognak szebb helyen lakni. Utolsó este Nórinál, egy volt osztálytarsam/régi barátom belvárosi lakásában aludtunk, az is valami hihetetlen helyen van és borzasztó hangulatos volt. Ezúton is szeretném minden szállásadónknak megköszönni, hogy befogadtak minket, nélkületek valószínűleg sok-sok élménnyel és pár száz euróval szegényebbek lennénk.

Párizsban 3-4 éve kiépítettek egy Amszterdamhoz hasonló biciklis rendszert, mindenhol van bicikli út és 150 méterenként van egy kis bicikli állomás, ahonnan gyakorlatilag napi 1 euróért kölcsönözhet bárki biciklit. A velünk együtt érkezett jó időt kihasználva így aztán amikor tehettük, bicikliztünk. A nappalok nagy részét város- és múzeum nézéssel töltöttük, ilyen szempontból Párizs hihetetlen és páratlan város. A közterek mind hihetetlen tiszták, a város épitészetileg kicsit hasonló Budapest belvárosához, a házak nagy eklektikus társasházak és nagyon szép a városkép is. Kultúrálisan pedig végképp hihetetlen a gazdagság, 3 nap alatt valószínűleg megnéztük a világtörténelem festészetnék a legfontosabb 60%-át. Pénteken a Louvre-on 4 óra alatt gyakorlatilag végigszaladtunk, csak azokat a képeket nézük el hosszabban, amiket ismertünk, de amiknek nem ismertük a festőjét és nem is tetszettek, azokon csak átfutottunk. Azt mondják, hogy ahhoz, hogy rendesen, kellő figyelmet szentelve végignézd a Louvre-t kb. 1 hónap kell. Szombaton megnézünk a Musée d'Orsay-t, ahol a késő 18. és 19. századi képeket tartják. Az összes impresszionista nagyágyú legfontosabb képei itt vannak, plusz a németalföldi festészetből is elég alap festményeik vannak, ide szívesen beköltöznék egy időre. Vasárnap még volt időnk a Pompidou-ra, ahova az összes elborult kortárs kiállítást teszik, ami a másik kettőhöz még túl újszerű. Ha te se tudtad, hogy ki Patrick Jouin vagy Erró ez előtt, akkor hívd segítségül Google bácsit, én is épp azt teszem. Mellesleg kis FYI a magyar államnak: mindhárom múzeum ingyen van, ha 25 alatti EU állampolgár vagy.

Párizsban 2+1 zavaró dolog van. Az első, hogy nagyon drága, legalább olyan drága, mint London, de lehet, hogy még egy picit drágább is. A második, hogy nincs nagyon éjszakai élet. Mármint van, minden köztér tele van a szabadban borozó fiatalokkal, ami ilyen időben zseniális is, de alig vannak jó klubbok, azok pedig felháborítóan drágák, egy korsó sör egy bármilyen klubban 8 euró körül van. A +1 pedig maguk a párizsiak. A párizsi lányok ugyan felháborítóan szépek (máshogy ugyan, mint a magyar lányok), de hatalmas patrióták, meg vagyok győződve, hogy mind beszél angolul, de meg nem szólalnának egy külföldinek angolul. Még akik itt laknak, azok is azt mondják, hogy hiába élsz itt 1, 5, 10, 20 éve, az akcentusod miatt életed végéig lenézőek lesznek és piszkálni fognak.

Összességében a következő 4-5 évben előreláthatólag nem jövök ide, utána is valószínűleg már egy romantikusabb tripre, de annak ellenére, hogy nagyon élhetőnek tűnik a város, a bennszülöttek magatartása miatt egyelőre nem tudtam tiszta lelkiismerettel felírni az "elkövetkező életem lehetséges helyszínei" listára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.