2009.09.19-20 - First job
2009.09.21. 19:17
Megvolt az első rendes, fizetett műszakom Londonban.
Szombaton, tanulva a péntek estéből elmentem venni egy fekete inget meg egy waiter's friendet, ami kb egy dugóhúzó-sörnyitó cucc és minden pincérnek meg bartendernek kell egy, de az utóbbit képtelen voltam beszerezni. Közben viszont felhívott Tegan, az egyik lány a házból, hogy van-e kedvem vasárnap dolgozni egy műszakot az ír pubban, ahol ő is dolgozik. Lesz valami ír rugby meccs, és kell egy plusz ember. Természetesen igent mondtam.
Az a szabályom van már egy hete, hogy addig nem megyek bulizni, amíg nincs munkám. Szombat este viszont a többiek átmentek egy közeli pubba, és gondoltam ez nem számít szórakozásnak, plusz másnap elvileg pénzt keresek. Megittunk ott pár sört, meg aztán itthon még kétszer annyit, majd éjfél előtt Vytas, a litván srác mondta, hogy lepjük meg a barátnőjét, aki most végez egy pubban. Oda is mentünk, szegény Shona arcán azonban inkább a kétségbeesés tükröződött, tekintve, hogy reggel 11-től melózott fél 1-ig. Ott már épp zártak is, ezért kitalálták, hogy menjünk át Tegan helyére, az nyitva van. A Father Ted's egy tipikus ír pub, ahol hajnali 1 fele erősen illuminált állapotban sikerült bemutatkoznom a leendő munkaadómnak, akinél 12 óra múlva kezdtem.
Vasárnap reggel volt az első másnapos ébredésem londoni ittlétem óta, délutánig csak fel-alá császkáltam a házban, aztán elindultam pénzt keresni. Amikor odaértem, kb 20 perccel 3 előtt, már akkor félig volt a hely (szombat este negyedennyien se voltunk), zöld meg piros csíkos mezekbe öltözött arcokkal. A két pultos lány, akivel dolgoztam hál'istennek már tudták a járást és kedvesen kisegítettek, ha nem tudtam valamit. A legtöbb bajom az ír acentussal volt, mert az elején beletelt egy órába, mire hozzászoktam, de aztán elkezdtek berúgni, és onnanól még rosszabb lett. Este 8-kor konkrétan nem egy olyan ír bácsi volt, akihez tolmács kellett, de nem csak nekem. A hely nagyon hamar tele lett és 4-6-ig egy levegővételnyi szünet se volt. Amúgy nagyon hangulatos volt az egész, mindenféle korosztály a 70 éves nagypapától kezdve, a 25 éves hottien át, a 3 éves gyerekig, de mindegyikből ugyanaz a sajátos ír atmoszféra sugárzott. Összességében nagyon élveztem a munkát, persze eléggé elfáradtam, de megérte, főleg, hogy John, a manager azt mondta, hogy szívesen látna itt máskor is.
Vigyázz munkaerőpiac, jövök!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
