Nem is kérdés, hogy a péntek esti buli volt az eddigi londoni tartózkodásom legjobbja. A Fabric nem csak hogy a legjobban felépített klub, ahol eddig voltam, de a line-upjaik is páratlanul zseniálisak. Az utolsó penny-ig megérte a 14 fontos beugró.

Este itthon melegítettünk Snakebite & Jagerbomb & Skins kombóval, mit ne mondjak, eléggé adta az ívet. Tíz fele indultunk el útravaló szesszel felszerelkezve, mivel a klub Kelet-Londonban van, ezért kb. egy óra odaérni. A metrótól megtalálni a klubot nem nehéz, kicsit olyan, mint amikor Szigetre mész, más partibajárókkal meg különböző árusokkal van kikövezve. A hely előtt klasszikus kordon meg nagydarab kidobók, de ha van jegyed, akkor kikerülheted a sor nagy részét, úgyhogy mi is kb 15 perc alatt bent voltunk.

A klub maga teljesen föld alatt van, kb három emelet mélységben. Az egész kicsit labirintus-szerű, minden sarkon van viszont egy 3D-s térkép valamelyik részről, de vagy csak mi voltunk túl készen, vagy az alapján tényleg csak jobban elveszni lehet. Van egy nagy fő terem, Room 1, ahhoz van egy galéria szint is és egy emelettel lejjebb van két másik terem, azok is elég nagyok és zegzugosak. Egy szó, mint száz, mindig van hova menni.

Péntekenként elvileg hip-hop, drum'n'bass, dubstep és ilyesmi dolgok szoktak menni, míg szombat a house meg techno este. Ez persze egyáltalán nem örökérvényű szabály, pénteken például amikor kezdtük megunni mondjuk a 2562-féle dubstepet, akkor csak átugrottunk a Room 3-ba, ahol az Elevator Music Launch Party volt. Na az az összeállítás jövő héttől mindenkinek kötelező, aki azt hiszi, hogy van bármilyen fogalma is a kurrens elektronikus zenékről. Dubtechno, dubstep, grimestep, mindenféle zene volt és hatalmas buli, tényleg teljesen egy jobbfajta Skins rave-en éreztem magam.

Az este sztárja pedig kétségtelenül Hudson Mohawke. Az a srác ugyan nem sokkal idősebb, mint mi, de már annyi mindent letett az asztalra, hogy az első stúdióalbuma rögtön a Warp Recordson jelent meg. Kicsit tartottam tőle, hogy túl szétcsúszott experimentál lesz, de a 1,5 órás live szettje alatt egyszer sem volt olyan, hogy bármelyikünk is abbahagyta volna az ugrálást. Az elején nagyon masszív hip-hop zenékkel kezdett, aztán átment kicsit dubstepesebb irányba, de csak azért, hogy a végén olyan glitch-crunk mayhem legyen belőle, amilyet rég nem láttam. MC-vel kiegészülve ez a szett abszolút A+, a kedvenc pillanatom belőle pedig az volt, amikor a Star Crackout-ot live összerakva ráhúzta a ZooO00oO0m-ot, valahogy így:

Reggel fél 5-ig toltuk, de túl hamar jöttünk el, mert az első metróra még egy órát vártunk, szóval összességében 6 után értünk haza, szétfagyva és még mindig kicsit készen, de igencsak boldogan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.